Írni I-II.

Hosszú élete során Füst Milán számtalan cikket, bírálatot, visszaemlékezést írt. Alkalmi megnyilatkozásainak tekintélyes részében foglalkozott a társművészetekkel, főként a zenével és a festészettel. Rendszeresen járt hangversenyre, és a képtárak szenvedélyes látogatója volt. Johann Sebastian Bach művészetét tartotta legtöbbre, és mérlegelte az előadó-művészet jelentőségét, egy alkalommal összehasonlította kiváló hegedűsök játékfelfogását. Különösen szerette Grünewaldt és Tintoretto festményeit, és ő figyelt föl legelőször Nagy Balogh János műveire. Akár könyvet, akár színielőadást bírált, általában szigorúan ítélt. Ókori görögökön és Shakespeare-en kívül néhány orosz szerző (Gogol, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Leszkov) műveire, valamint a David Copperfield első harmadára hivatkozott legszívesebben. Kortársai közül Kosztolányi Dezsőt értékelte legtöbbre; időről időre visszatért a méltatásához. Nagyvonalúságára jellemző, hogy nem ragaszkodott értékeléseihez. Őszintén elismerte, hogy ugyanaz a befogadó máskor másként ítélhet. Erősen foglalkoztatta a fordítás mibenléte, és gyakran vállalkozott önértelmezésre - különösen élete utolsó évtizedeiben. E kötetben olvasható írásai jelentős segítséget adhatnak azoknak, akik verseinek, elbeszélő prózájának, színműveinek megértésére törekednek.