Irodalom a történelemben - irodalomtörténet

Máig élénk vitákat vált ki a magyar irodalomtudomány nagy vállalkozásaként készült összefoglaló mű, "A magyar irodalom történetei" három kötete (Gondolat Kiadó, 2007, szerkesztő: Szegedy-Maszák Mihály). A kötetek szerkesztői az irodalomtudomány új paradigmája jegyében, a pluralitás elvét hirdetve több mint száz szerzőtől gyűjtötték össze a résztanulmányokat, azonban mind a szerkesztés koncepciója, mind a válogatásból kibontakozó értékrend súlyos kritikákat váltott ki a szakmai közönség -mondhatni- túlnyomó részében. A Magyar Írószövetség és a Magyar Művészeti Akadémia azzal válaszolt e kihívásra, hogy tanácskozást rendezett, amelyre rangos irodalomtörténészeket hívott meg, hogy maga a "szakma" nyilatkozzék az egyetemi segédkönyvként és kézikönyvként hirdetett, tehát irodalmi kultúránkat alapjaiban érintő munkáról. Igen érdekes vita bontakozott ki. Erről azonban csak töredékes képet adhat az előadásokat és a vitát közreadó, jelen kötetünk, mert ugyan a kötetek szerkesztői is jelen voltak, hozzászólásaikat írott, szerkesztett változatát mégsem kívánták közreadni.
A konferencia előadói a kritikai észrevételeken túllépve felvázolták azt is, hogy irodalmi hagyományunk újragondolása -amely sürgető feladat a természetes hagyományépítés hetvenöt évre visszanyúló megszakadása miatt- milyen esztétikai elvek hálózatában hozhat létre új, ténylegesen többszólamú, minden értéket felölelő irodalomtörténetet.