"Irodalomról, vagy más ily fontos emberi lomról" jellemzők

"József Attila Babits Mihályhoz 1934-ben írott "önkritikus" verséből, a (Magad emésztő...) címmel posztumusz megjelent költeményből való a mottóban idézett három sor: "...szépet, jót, igazat akarva / beszélgethetnénk irodalomról, / vagy másily fontos emberei lomról..." A költemény máig izgalmas elemzések, értelmezések és viták tárgya.
Nagyon sok József Attila-idézet, metafora szakadt ki az eredeti alkotás szövetéből és emelkedett világképek, bölcsességek, indulatok sűrítményévé, költői szenteciává, szállóigévé.
Évezredes tapasztalat, hogy az irodalomba, az egyes művekbe a formateremtés révén többnyire bele van kódolva "éppen időszerű" - fogantatáskori vagy későbbi - társadalmi funkciójuk és az, amit alkotói világképnek mondunk. Némely "posztmodern" teóriákkal szemben az alkotási folyamat és főleg a megszületett mű nem választható el sterilen ezektől az úgynevezett referenciáktól (a korabeli és az utókori befogadásnál sem). Vannak olyan művek, amelyek közvetlenül is hatni akarnak-tudnak a korukra, a kortárs vagy későbbi nemzedékek életére és eszmélkedésére.