JANCSÓ BÉLA LEVELEZÉSE I. 1914-1930

Jancsó Béla az első világháború után induló fiatal erdélyi írónemzedék, a Tizenegyek (1923) egyik vezéralakja, pár évvel később pedig a Nyugat nagy reményeket ébresztő munkatársa volt. Mikó Imre feljegyzései szerint a Berzsenyiről, Kölcseyről, Kemény Zsigmondról írt esszéi/tanulmányai alapján Osvát Ernő a szellemi korváltást ígérő ifjabb nemzedék legjobbjai között tartotta számon. Egy korszerűtlen „korszellem” megváltoztatásának igényével lépett fel akkor is, amikor a szegedi Ferenc József Tudományegyetemről hazatérve Kolozsvárt hozzálátott a kisebbségi magyar társadalom demokratikus önszerveződését célul tűző Erdélyi Fiatalok (1930–1940) értelmiségnevelő műhelyének megteremtéséhez. Kós Károly és Makkai Sándor küzdő- és építőtársukként becsülték, Tamási tőle várta az erdélyi magyar irodalom történetének a megírását. Az utókornak végre fel kellett fedeznie, hogy bár az életmű torzóban maradt, Jancsó Béla levelezése egy nagy formátumú 20. századi magyar gondolkodót revelál, akinek kise