JERUZSÁLEM PRÓFÉTÁI

Romániában van egy meglehetősen elterjedt szokás: március havában a gyerekek és a nők ún. marcisort kapnak ajándékba szeretteiktől, mely egy ruhára tűzhető, különféle anyagokból készített apró, növényi, állati vagy képzeletbeli figura, jellegzetessége a ráfűzött fehér és piros cérnaszálból sodort pántlika. Cristi Ardelean román kritikus ehhez a pántlikához hasonlítja a regény szerkezetét: ahogy a fehér és vérpiros cérnaszál, úgy fonódik egybe a két főszereplő, Doru és Jeruzsálem története, s erre az összefonódásra egy szenvedélyes és melankolikus világ épül föl. Doru, a középkorú, a társadalom perifériáján élő férfi munkanélküliként, vagy alulfizetett, értelmetlen munkákat végző munkásként tengeti életét Bukarestben, a Forradalom utáni időkben, melyet az Egyetem téri tüntetések, a posztkommunista, pénzéhes, korrupt hatalmat támogató bányászmozgalmak, a vadkapitalizmus mohó akciói tesznek zavarossá. Jeruzsálem, egy hegyi faluban szinte vadként fölnövő gyermek, akit sokadmagával román em