Jókai Mór meséskönyve

A nemzeti romantika megteremtője, a színes képzeletű mesemondó mesél. A tengerszem tündéréről, a tündérvarázs megtöréséről és a tündérlét elvesztéséről, amiért valami sokkal értékesebb jár cserébe. Gutáról, a rettegett rablóról, aki kegyetlenségéért elnyeri méltó büntetését, és mi gazdagabbak leszünk egy tanulsággal: a szúnyog bátrabb állat, mint az oroszlán, s a borotva még hatalmasabb fegyver, mint a pallos - csak attól függ, ki fogja a kezében.
Vitéz Róbert lovagról, ki a Szentföldre indult, bús szívvel hátrahagyva szépséges feleségét, és őrangyalául fogadva egy hűséges oroszlánt. A királyleány megelevenedett babáiról, vagy a leleményes feltalálóról, azaz Edisonról és furfangos találmányáról, a gramofonról, amely meggyógyította a kis királyfit.
Aztán Mátyás királyról és a szegény székelyről, meg annak jutalmul kapott, fényes mentéiről, amelyek régen elszakadtak, de ami nem szakad, miből telik, az a székely hűség, mert azt most is viselik. És ki ne emlékeznék a róka fogta csukára, a csuka fogta rókára, no meg Vargára, a ravasz szegényemberre, aki fogta mind a kettőt?
Az 1884-ben megjelent meséskönyv hasonmás kiadásában ma is rabul ejti az olvasót Jókai Mór az élet, a szépség, a jóság és az igazságosság iránti szeretete. Ez a titka annak, hogy mindmáig a legolvasottabb magyar írók közt a helye. Pontosan úgy, ahogy Mikszáth Kálmán versbe szedte a kötet végén szereplő, szeretetteljesen kötekedő történetecskéjében a komáromi fiúról, ki a világot hódította meg.