KARD ÉS KÓDEX - SZENT LÁSZLÓ REGÉNYE 2.

Részlet a regényből„Egy kislány gyakran megleste az udvaron az ősz szakállú öregurat, de félt odamenni hozzá. Pedig azt mondták neki, az a bácsi az apja. Nem hitte el. Tudta ő, hogy a kislányoknak vidám, fiatal apjuk van. Bár azoknak, akiket ő ismert, anyjuk is volt. Neki pedig nem. Ezen sokat töprengett. Az anyjáról azt hallotta, hogy meghalt, az Úr Jézushoz távozott a Mennyországba. Ebből semmit nem értett. Csak azt tudta, hogy ha az anyja elment, akkor majd vissza is jön, amint lehet. És ő várt türelmesen.A magas, sovány, ősz király lopva a leányát figyelte, aki egy kölyökkutyával játszott az üde, májusi fűben. Ám csapongó gondolatait nem tudta megfékezni.Úgy érezte, mindig jobban szerette a békét, a krisztusi könyörületességet, mint a harcot. Mégis egész életében háborúznia kellett. A harc lett a végzete. Harcolt a kunok és a besenyők ellen, bizánci görögök, bolgárok, horvátok, teutonok ellen, sőt magyarok ellen is a trónharcok idején. Királyként ezt kellett tennie. De nem ezért sz