Kárpáti Kamil összes prózái 7.

"Műveltségélmény, időutazás, korhangulat - római éjszaka és megannyi képíró (klasszikus festő) tüzes firenzei, velencei mennyboltja jellemzi a költő verseit és esszéit, mintha a személyes egy végtelen szalagra kiteríthető volna. (...) Kárpáti művészettörténészeket megszégyenítő "lábjegyzet-tanulmányai" - amelyekben Vasari éppúgy megkapja a magáét, mint mondjuk Charles de Tolnay (Tolnay Károly) vagy az egyszerűen csak Mr. Gombrich-nak nevezett az A művészet története című könyv szerzője -, amellett, hogy közelebb visznek a költészetét átjáró-átsugárzó, ezt a szeretet-himnuszt valósággal reneszánsz fényben láttató olasz élményhez (Itália több minden mellett, akárcsak a noah-noah, itt az egyetemes beszéd jelképévé vált szabadságkívánás s valaminő - a szerelemtől nem független - érzés beteljesítője), művészettörténeti kiigazításként is hatnak. Ma íródtak, de nem dőlnek be a nagyon is ingatag, mert többfelől manipulált, többnyire "amerikanizált" korszellemnek - különösen a 44. Velencei Biennalé erős megregulázása (No Expo!) tetszett -, hanem az időt álló művészet magasabbrendűségét hirdetik. A költő képzőművészeti kitekintései - valódi esszéi, tanulmányai - mellett ugyancsak értékes "lábjegyzetekben" (amelyeknek a kötetekben külön ciklusuk van) fűz megvilágosító, a látomásaiban föltűnő szereplőkhöz." (Szakolczay Lajos tanulmányából)