KAZINCZY KÜLDETÉSE - LA MISSIONE DI KAZINCZY

A Kazinczy-feledés kultúrínséges korszakában a kollektív amnézia ellen nemes szándékkal harcoló Kazinczy-emlékévben kétszeresen, kétféle értelemben a legjobbkor lát napvilágot Tusnády László Kazinczy-eposza. Hősének eszményi időtlenségét és „mégis”-időszerűségét már a nagy hagyományú és izgalmasan-lázadóan „korszerűtlen” műfaj megválasztásával remekül érzékelteti és kifejezi. A tercinákból építkező poéma Dantéra emlékeztet, ahogyan több reminiszcencia is, leglátványosabban a csillagok metaforája a mű utolsó sorában – és természetesen maga a „tükörnyelv”, az olasz nyelvű költői önfordítás. Ahogyan az eposzforma a Janus Pannonius tavaszát, úgy a kétnyelvű verselés A csönd – Il silenzio verskötetét juttatja leginkább eszünkbe az alkotói előzmények közül, Tusnády László tüneményesen gazdag, reneszánsz sokoldalúságú irodalmi munkásságából. (Madarász Imre)