Keddi beszélgetések életről... ár és hasonló termékek
Keddi beszélgetések életről és halálról jellemzők
"Öreg professzorom élete utolsó kurzusát otthonában tartotta meg, dolgozószobája ablakánál, ahonnan megfigyelhette egy kis hibiszkusz piros virágainak nyílását-hervadását. Heti egy alkalommal tanított, mindig kedden. Az órák reggeli után kezdődtek. A tantárgy az élet értelme volt. Forrása a tapasztalat. Osztályzás nem volt, csak szóbeli vizsga, minden héten. A vizsgákon kérdésekre kellett felelni, egyszersmind saját, egyéni kérdéseket megfogalmazni. Olykor-olykor gyakorlati feladatok elvégzésére is sor került, például meg kellett emelni a professzor fejét, és kényelmesre igazgatni alatta a párnát, vagy az orrára tenni a pápaszemet. Búcsúzóul arcon csókolni külön jó pontot jelentett.
Tankönyvre nem volt szükség, bár a tantárgy számos témakört ölelt fel, ilyen volt többek közt a szeretet, a hivatás, a közösség, a család, az öregség, a megbocsátás és - végezetül - a halál. Az utolsó tanóra rövid volt, alig hangzott el néhány szó.
A diplomaosztó ünnepély szerepét a temetés töltötte be.
Noha záróvizsgát nem kellett tenni a tárgyból, a professzor számított arra, hogy a tanultak alapján hosszabb dolgozat készül. Íme, elkészült, ezennel kerül bemutatásra.
Öreg professzorom élete utolsó kurzusán csak egyetlen hallgató vett részt.
Én magam." (A szerző)
Tankönyvre nem volt szükség, bár a tantárgy számos témakört ölelt fel, ilyen volt többek közt a szeretet, a hivatás, a közösség, a család, az öregség, a megbocsátás és - végezetül - a halál. Az utolsó tanóra rövid volt, alig hangzott el néhány szó.
A diplomaosztó ünnepély szerepét a temetés töltötte be.
Noha záróvizsgát nem kellett tenni a tárgyból, a professzor számított arra, hogy a tanultak alapján hosszabb dolgozat készül. Íme, elkészült, ezennel kerül bemutatásra.
Öreg professzorom élete utolsó kurzusán csak egyetlen hallgató vett részt.
Én magam." (A szerző)
