KÉPALKOTÓ ELEVENSÉG

Hogyan térképezhetőek fel a filozófiai antropológia és az esztétika sokértelmű összefüggései? Milyen metodológiai és ideológiai kihívásokkal kell szembenéznie az antropológiai gondolkodásnak az „ember halála” (Michel Foucault) után? A humanizmus és az antihumanizmus dichotómiája mennyiben akadályozza a „határsértő”, az ember hagyományos fogalmát megkérdőjelező művészeti kísérletek értelmezését? Hogyan kapcsolódhat egymáshoz „Zucht” és „Bildung”, Nádas Péter prózája és David Cronenberg poszthumán esztétikája? A jelen kötet többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ. A vállalkozás központi célja egy olyan művészetfilozófiai perspektíva kidolgozása, mely azt a meggyőződést hangsúlyozva, hogy a humánideológiák bukása után is lehetséges ember és művészet „egybegondolása”, hiszen – Helmuth Plessner alapvető felismerésére utalva – az ember méltóságának egyik forrása önnön nyitottságának esztétikai elsajátítása.