Keressük meg a napot!

"Már csaknem egy hete szürke felhő borította az eget. Olyan sötét volt, hogy a szobában nemcsak este, de napközben is lámpát kellett gyújtani, mert lámpa nélkül nem lehetett látni a betűket meg a képeket a könyvben. Hűvös volt, és néha az eső is megeredt. Miki az ablak előtt kuporgott, és vágyakozva gondolt azokra a szép, verőfényes napokra, amikor szaladgálhatott a barátaival a réten, vagy felülhetett a cseresznyefa vastag ágára. Miki gondolt egyet, Ágihoz fordult és azt mondta: - Olyan unalmas itt a szobában, gyere Ági, keressük meg a Napot, és beszéljük rá, bújjon elő a felhők mögül." - kezdődik a mese.