Keresztény humanizmus

A mai köztudatban a humanizmus tiszteletre méltó eszmeként él, Molnár Tamás e fontos műve azonban megmutatja az érem másik oldalát. Az Amerikában élő neves magyar filozófus rávilágít, hogy a humanizmus -noha a reneszánsz idején még magukat kereszténynek tartó szerzők képviselték- az idők során élesen keresztény ellenessé, sőt általában a vallás ellenségévé vált, pontosabban szólva egyfajta ateista "ellenvallássá", a szekularizmus eszmei hátterévé lett.
Megkülönböztetett figyelmet szentel a szerző a kereszténység és a humanizmus viszonyának. Ennek kapcsán hangsúlyozza: a kereszténység, szemben a közhiedelemmel, nagyra értékeli az ember evilági létét és tevékenységét. Ugyanilyen fontos azonban a spirituális oldalunkra való odafigyelés is. A kettő együttes fontosságát Jézus Krisztus isteni és emberi természetének tana is nyomatékosítja. Hibás tehát az egyoldalúan a túlvilági célokra való összpontosítás, de ugyanilyen hiba az is, ha csak az evilági tevékenységben látjuk a kereszténység lényegét, s ezt különböző szociális problémák megoldására redukáljuk. Így ugyanis könnyen arra a gondolatra juthatunk, hogy a keresztény számára a legfőbb feladat "haladni a korral", identitását vesztve alkalmazkodni a legfőbb hivatkozási alappá előlépett Történelemhez.