Kísérlet az "új magyar jogfilozófia" megteremtésére a 20. század első felében

Az "új magyar jogfilozófia" kifejezést Horváth Barna használta először Moór Gyula Bevezetés a jogfilozófiába című 1923-ban megjelent műve kapcsán írt recenziójában. Az új időszak kezdetét azonban korábbra kell helyeznünk. Lényegében az elmúlt századforduló táján került a magyar jogbölcseleti gondolkodás szinkronba az európai és nemzetközi kortárs áramlatokkal. Ezt követően indult meg az a folyamat, amelynek eredményeképpen még szélesebbre nyílottak a magyar jogi gondolkodás orientációs irányai. A hagyománynak tekinthető német (osztrák) és a már egy ideje számottevő angol hatáson túl a kortárs olasz, francia, vagy éppen skandináv, illetve az egyre nagyobb jelentőségre szert tevő amerikai szakirodalmi befolyás is közrejátszott abban, hogy a korabeli hazai jogbölcselőink a nemzetközi színtéren, mint a diszciplina számon tartott képviselői nyilvánuljanak meg.
A könyv megírásának az volt a célja, hogy szakítva mindenfajta ideológiakritikai nézőponttól, a magyar jogbölcseleti gondolkodás mindeddig legprosperálóbb korszakának - a 20. század első felének - eredményeit immanens módon, a szerzők elméleti kiindulópontjaira tekintettel rekonstruálja.