KŐBE VÉSETT EMLÉKEZET - KÉSŐ-ANTIK ZSINAGÓGÁK FELIRATAI - jellemzők

Eljövendő századok történészei bizonyára fejcsóválva vennék tudomásul, ha korunkról csupán néhány közlekedési és utcanévtábla, köztéri szoborfelirat, vagy házak falára illesztett emléktábla alapján kellene véleményt alkotniuk. Márpedig az ókori történelemmel amp;amp;amp;#8211; mutatis mutandis amp;amp;amp;#8211; majdnem hasonló a helyzet. Az antikvitás írásbeliségének alapját a papirusz és a pergamen jelentette, s ezek a törékeny íróanyagok csaknem teljes egészében és visszavonhatatlanul elpusztultak. Amiben mégis sántít a hasonlat: az ókorban óriási szerepük volt a kőbe, bronzba, fába vésett feliratoknak, mint médiumoknak. A rómaiak idejében csaknem olyan szerepet töltöttek be, mint a mai fényreklámok vagy óriásplakátok. A zsidóság mindig is ellentmondásos viszonyban állt az őt körülvevő görög amp;amp;amp;#8211;római kultúrával. E kötetben azt vizsgáljuk, mennyire használták ki a felirat-médium adta lehetőségeket, mi volt ezekkel kapcsolatban az elméleti és gyakorlati hozzáállásuk. Kutatásunk fókuszában tö