Kodolányi János és Szabó István levelezése jellemzők

Jelentős írók levelezése mindig érdekes abból a szempontból, hogy fontos adalékokkal gazda- gítja az adott életműről szerzett ismereteinket, bepillantást nyújt bizonyos kulisszatitkok mögé, s az sem mellékes, hogy az adott kor irodalmi és társadalmi életéről is kaphatunk új információkat a levelek segítségével. Szép hagyománya van ennek honi literatúránkban és könyvkiadásunkban. Most újabb értékkel gazdagodott a levélműfaj: a Kodolányi-kutatásairól ismert Csűrös Miklós szerkesztésében és utószavával megjelent a Kodolányi János és Szabó István leveleit tartalmazó kötet. Különösségét egyebek között az adja, hogy egy befutott, bár akkoriban (1949 és 1956 között) mellőzött író és egy, a pályája legelején álló fiatal tehetség szellemi kapcsolatát mutatja be. Ahogy az utószóban olvassuk: "...ma is elkápráztat mind intellektuális telítettsége, mind az idősebb és a fiatalabb géniusz ritka találkozása és a kapcsolat befejeződésének végzetszerű, drámai indokoltsága." Az alig 18 esztendős cserszegtomaji fiatalember 1949-ben kereste meg Kodolányit, hogy mesteréül válassza. A balatonakarattyai elszigeteltségben tengődő tekintélyes író atyai jóbarátja lesz Szabó Istvánnak. A legjobb értelemben vett mester-tanítvány viszony bontakozik ki a levelekben, s közben ízelítőt kapunk mindkét fél írói stílusának, világszemléletének jellemzőiből. A portré elemei hasonlóképpen rajzolódnak ki előttünk, s persze a Rákosi-korszak nyomorúságos viszonyai sem hiányoznak a háttérből.