Kompromisszum - Külföldi nő

A Kompromisszum első változata 1981-ben jelent meg oroszul, majd nem sokkal később angol fordításban is. A kisregény Dovlatov tallinni újságírói karrierjének sajátos elbeszélése - minden részt egy ténylegesen megjelent cikk vezet be, azaz a "szocialista" újságírás egy-egy tipikus példája, majd a szerző elmeséli, mi történt valójában: milyen tényleges emberi sorsok, bizarr események állnak a tudósítás mögött. Olvashatjuk a Tallinn négyszázezredik lakosának megszületéséről szóló patetikus tudósítást, majd a szomorkásan humoros elbeszélést arról, milyen bajos olyan újszülöttet találni, aki ideológiai szempontokból alkalmas erre a kitüntető címre. Vagy megismerhetjük egy német származású jelentéktelen újságíró történetét, aki a maga csetlő-botló módján folyton szembekerül a rendszerrel. A kisregényt alkotó elbeszélések állandó motívuma az alkoholizmus, amely úgy-ahogy elviselhetővé teszi a szovjet rendszer idiotizmusához való alkalmazkodás és az ellene való lázadás dilemmáját. Mindez az utolsó kis novellában éri el az abszurditás csúcsát: itt a regénybeli újságírónak a náci fogolytáborokban élve maradt szovjet veteránok éves tartui összejöveteléről kell tudósítás írnia, s persze kiderül, hogy mindannyian szovjet börtönökbe és lágerekbe kerültek a német fogság után, és a hamis pátoszú emlékünnepség után a Gulag borzalmait elevenítik fel.
A Külföldi nő 1986-ban jelent meg: ez Dovlatov első olyan kisregénye, amely amerikai élményeiről szól, pontosabban leginkább a 108. utcában élő orosz emigráns kolónia bizarr alakjairól, a számukra ismeretlen kultúrában való evickélésükről. Maruszja, a "külföldi nő" szinte véletlenül került New Yorkba, hiszen a Szovjetunióban pártfunkcionáriusok lányaként gondtalanul élt - csak épp a férfiakkal nem volt szerencséje, s egy újabb magánéleti válság után kisfiával megy Amerikába, mert akkor épp ez a divat.