(kontra) galopp

Aczél Géza az előző kötethez hasonlóan életét megtéve témának, még magával az előbbi kötettel is vitázva kérdez rá újra a régi történetekre, hozzájuk kapcsolódó mostani érzésekre: "miért nem akarok most szépen anyukázni és visszakaparni a téridőből az eszmény / családi békét hisz az újra szövögetett életrajzi kavargás nem feledheti az egy-sorsba / írt létezés kiegyensúlyozott nehezékét s a múló idő belső nedveket fölitató tragédiáját".
A kötet versei folytatják a (vissza) galopp formai elveit, számozott darabjaiban az emlékezés munkál, amely megpróbálja megfogalmazni, újrafogalmazni lírai hősét, az alkotót, a mostani nézőpontból igencsak reflektáltan és ironikusan, mégis a "közönyös" leírás mellett megőrizve az elégikus hangnemet, mely az egész könyvön végigfutó elmúlás gondolatához társul.