Richard Wagner kisregénye err amp;amp;amp;otilde;l szól: a kétségbeesett kapaszkodásról két partba, a múltba és a jöv amp;amp;amp;otilde;be. Benda mérnök alaphelyzete, ha jól értelmezem, a hontalanság és az otthontalanság. A három n amp;amp;amp;otilde;b amp;amp;amp;otilde;l, Mariannéból, Évából és Iriszb amp;amp;amp;otilde;l immár soha többé nem lesz egy, mint ahogy a többi hazából sem lesz már egy igazi otthon. Benda mérnök alapérzése nem a nosztalgia, hanem ennél valamivel több és fájdalmasabb: a sóvárgás. A mi nemzedékünk a sóvárgó nemzedék. Van immár feladatunk, van pennánk és papírunk, van küls amp;amp;amp;otilde; szabadságunk, de ott legbelül: foglyok vagyunk. A múlt foglyai. Magunkat már soha, másokat talán még fel tudunk szabadítani. (Markó Béla)