Kortársunk Jókai Anna

Jókai Anna Napok című regényében olvasható egy mondat, ami akár az életmű központi gondolataként is fölfogható: "van a magas és mély között valami kapocs, húzóerő". A hősök - nemcsak ebben a műben - egyszerre süllyednek és (spirituális értelemben) emelkednek: az anyagaiban, a materiálisban lefelé tartank, a szellemeiben fölfelé. Jákob lajtorjáján járkálunk egész életünkben. A magas és mély közötti vándorlás az önmagunkkal való szembenézés, a megértés és vállalás lehetősége. Négy évtizedes pályáján ezt "a húzóerőt" különféle műfajokban (novellában, regényben, drámában, esszében és versmintában) kutatja Jókai Anna. Olasz Sándor könyve (Bárdos László Önismeret és beavatás című munkája mellett) az életmű teljességre törekvő, monografikus bemutatása, e barangolás esztétikai, gondolatai és erkölcsi értékeink föltárása. Irodalomtörténeti elemzés és nem életrajz, noha az életút számtalan állomására történik utalás. Jókai Anna Kossuth-díjas író nem csak a kortárs irodalom meghatározó alakja, hanem hatalmas olvasótábora számára egy szakrális gondolkodásmód megtestesítője.