Kottakép és műalkotás

Harminc tanulmány olvasható a kötetben, egy páratlan muzikológus pálya lenyomatai. A legkorábbiak a hatvanas években születtek, a legfrissebbek a kétezres évek elején. Témáik két nagy korszak, a 18. század vége, s a 20. század eleje, illetve ennek megfelelően a nyugati zene történetének két meghatározó alakja, Joseph Haydn és Bartók Béla köré csoportosulnak, de Mozart, Michael Haydn, Stravinsky és Webern is főszerepet kap néhány írásban. Somfai László az ezredforduló körüli évtizedek legnagyobb hatású magyar muzikológusa, világszerte ismert és elismert Bartók- és Haydn-kutató. Több mint háromszáz tételt tartalmazó bibliográfiájából maga válogatta e kötet anyagát, amely tökéletesen tükrözi érdeklődésének főbb irányait és a rá jellemző kutatói ethoszt. Somfai László figyelme éppúgy irányul a zenetörténeti folyamatok, műfaji hagyományok vagy éppen szerzői életművek egészére, mint az egyes kompozíciók részletkérdéseire, akár a legapróbb ornamensekig bezárólag. Otthonosan mozog a filológiától az analízisen át a legkülönfélébb zenetudományi aldiszciplínák területén, s ugyanolyan maximalizmus jellemzi, miként az általa tárgyalt zeneszerzőket. De bármily fontosak legyenek is számára a történeti, analitikus vagy filológiai kérdések, soha nem téveszti szem előtt, hogy a zene elsősorban hangzó valóság, a muzikológus kutatási eredményeinek tehát a gyakorló muzsikust kell szolgálniuk. Ahogy az előszóban fogalmaz: "Pályám során mindvégig az inspirált, vajon fel tudjuk-e tárni, pontosan mit jelent a múltbéli nagy mesterek kottázása? S ha értjük az üzenetet, találunk-e szövetségeseket, bátor kipróbálókat az előadóművészek legjavából?"