Közköltészet és népköltészet jellemzők

A kötet a XVII-XVIII. századi magyar világi közköltészet, és a XIX-XX. Századi szájhagyomány összefüggéseinek feltárására vállalkozik. A szerző célja egyrészt az, hogy fel-és elismertesse a populáris hagyomány irodalom, művelődés és folklórtörténeti jelentőségét. A tanulmányok és az idézett szövegpéldák egytől-egyig azt támasztják alá ugyanis, hogy a régi magyar világi közköltészet szerves része, sajátos, nemzeti vonásokat viselő terméke volt a közös európai szellemiségnek.
A monográfia másrészt kísérletet tesz arra, hogy minél szélesebb körben ismertté tegye a kötetben szereplő népszerű, mindennapos és ünnepi használatra készült, változatokban élő, névtelen verstömeget.