Kulturális változások sodrában

A magyar történelem egy kritikus korszakának ábrázolására és elemzésére vállalkozik az Amerikában élő történész. Nyomon követi a korszak értékvilágának maradandóságát, illetve változását, azt, hogy a társadalom miként értékeli a világot különféle szempontokból. A fogalom eléggé tágas ahhoz, hogy felölelje a politikát és a gazdasági élet változásait is. Ilyen értelemben a kultúra nemcsak a változás kontextusa, hanem maga a kontextus; a német szociológus, Jörn Rüsent idézve "a legjava, a lényege az emberiségnek".
Az első rész leíró jellegű Magyarország államáról és társadalmáról, majd rátér az "állandóság érzetére", amely nyomán az ország a viharos történelmi viszontagságok és a társadalmi változások ellenszereként bízott a meglevő állapotok és értékek állandóságában. Ezt segítette elő a klasszicizmus széles körű ismerete és gyakorlata, annak és a keresztényi szeretet tanának a harmóniára épített kulturális értékvilága. A harmadik rész tárgyalja a felvilágosodás és tradicionalizmus egymással ütköző értékvilágát, majd tisztázza a biedermeier és a kulturális nacionalizmus fogalmait, illetve a romantikát és a liberalizmust. E két utóbbi fogalom kifejtése uralja a kötet utolsó két részét, a velük karöltve jelentkező és egyre jobban kiteljesedő politikai nacionalizmussal együtt.