Lebegés

"Az olvasás nem akármilyen kalandra hív. Az emberélet gazdagságukban nem feltétlenül egyenrangú külső és belső eseményeit, történéseit szerencsés esetben írónak-olvasónak sikerül nyomon követnie. E kettő metszéspontjain itt is, ott is kitetszik egy-egy arc, melynek látható és láthatatlan rezdülései felkelthetnek kíváncsiságot, rokonszenvet, empátiát. Az élőbeszédet rögzítő képzeletbeli magnetofonszalag meglehet, még a beszélgetések képzeletbeli folytatását is fölveszi. Valamely kívülről beszűrődő hang (olvasóé? utcazajé?) akár el is térítheti a dialógus folyását. Gátat emelhet, medret szélesíthet.
Tán régtől ismerőseink is ez amorf kapcsolatok, elkötetlen szálak, a folyton-folyvást alakuló amőba-lét teremtményei. Az arc, mely egy asszonyé, mely egy férfié, aki - meglehet - mi vagyunk magunk." (Czilczer Olga)