LEGÉNYLAK

„Ketten ültek a szerényen berendezett amerikai konyhás szoba egyetlen asztalánál. Két húszas évei közepén járó férfi. Egyikük, a kamaszosan vézna, kinyúlt pulóvert viselő szemüveges dühödt arccal próbálta kifundálni, mi is lenne a szakszerű lépés, ha az utolsó érdeklődő is csődöt mond. Szőke haja művészi rendezetlenséggel hullott homlokába, sápadt arcbőre szinte rátapadt a koponyájára. Hegyes állát felhúzott térdén nyugtatta, közben oda sem figyelve firkálgatott az előtte heverő papírra. Lakótársa, a csinos arcú, jól fésült barna álmodozva szürcsölte a kávéját, miközben hosszú, farmerba bújtatott lábait igyekezett kinyújtóztatni. Csibészes tekintete és felfelé görbülő ajkai miatt úgy tűnt, mintha állandóan mosolyogna, és tény, hogy Dávidnak sosem esett nehezére a nevetés.” „Kenesei Zalán, üljön le, a bíróság meghozta ítéletét – karikírozta ki jogi múltját sztentori hangon Roland. – Az Ön vallomása, valamint az esküdtszék egybecsengő véleménye alapján a bíróság Önt határozatlan idejű be