LUDIBUNDA

Szilágyi Attilának ez a regénye is 56-os disszidensekről szól, amíg azonban a Sonka úr és Csók kisasszony címűben a hős a bőrét menekítette, addig ebben Kelemen Ferenc latintanár nem disszidált volna, ha nem csábítja Nyugatra legszebb tanítványa, Ibolya. Ártatlan, de lángoló erotika, észbontó érzéki rajongás, hiteles történelmi háttérben. A gyorsan pergő események Bécsben, Heidelbergben és Münchenben zajlanak tovább, majd Brooklynban érnek véget Ludibundával, aki azt mondja Kittyről, „legalább nyugodtak lehetünk, hogy nem leszbi”. De hát ki az a Ludibunda és ki Kitty? Fény derül rá a könyv lapjain. Szilágyi Attilával az éter hullámain találkozhattunk: akkor még vasfüggönnyel voltunk elzárva a Nyugattól, de az ember kíváncsi lény lévén, csak azért is tudni akartuk, hogy mi történik „odaát”, gyakran állítottuk rá rádiónkat a megfelelő hullámhosszra, ahol a jól ismert Yankee Doodle hívójel után bejelentkezett a Világhíradó műsorvezető szerkesztője, „itt Washington, Amerika Hangja, a mikr