Magyar borászok: Gál Tibor

"Egy család morális tartását nem csupán a szülők és a nagyszülők adják, hanem a teljes, közösen megélt múlt. Nálunk a család kollektív hagyománya le tudja ereszteni az emlékezet gyökereit akár több évszázadig is, és ez épp akkor ad respektálható erőt, amikor arra nagy szükség mutatkozik. Az én generációmból mindenki ismeri a déd- és üknagymamák nevét is, mert mindannyian büszkék vagyunk az őseinkre" - kezdi egy pohár chardonnay mellett Gál Tibor egri borász, s máris megértjük, honnan van az összes fotóján tetten érhető nemesi tartás. Gál a leginkább konvertibilis magyar borász. Alkonyi László a Borbarátban úgy fogalmazott, hogy "ő a magyar borászat legnagyobb szellemi exportja és reimportja". Minden földrészen úgy ismerik, mint a szakma rendkívül nyitott, kreatív és távlatokban gondolkodó művelőjét, aki nem csak birtokban és termékben, hanem alanyban és állítmányban is gondolkodik. Nála csakúgy, mint Magyarország csúcsborászainál, a szőlő és a bor ezerszáz esztendős Kárpát-medencei álom és történelmi valóság egyszerre. Nem is titkolja érzelmeit, amikor a látogatónak megmutatja a fő helyre kifüggesztett 19. századi térképet, amelyről egyértelműen kiderül még a kevésbé képzettek számára is, hogy közel kétszáz évvel ezelőtt a történelmi Magyarország összefüggő szőlőskert volt. Azt mondja, mintegy kommentárt fűzve önnön gesztusához, hogy ez nem revizionizmus és nem is irredentizmus, csupán egy tény, amit illik ismerni és tisztelni.