Magyar-Olasz műszaki-tudományos szótár jellemzők

A tudományos szótár a különböző tudományágak (elsődlegesen a természettudomány) terminológiáját, az élő és élettelen tudományok területén használt szavakat és kifejezéseket öleli fel. Az értelmező szótárakban a tudománynak többféle jelentését találjuk, jelenthet bármilyen tudást, tudományt, humán tudományt, természettudományt, okkult tudományt stb. A Magyarországon kialakult és ma is élő felfogás szerint amikor a szótárak címlapján megjelenik a tudományos a címben, legtöbbször a természettudományokat jelenti, és nem más jellegűt. (nem társadalomtudományt vagy okult tudományt) A műszaki szótár a technika, a különféle technológiák, a "mesterségek" lexikáját, a műszaki tudományoknak elsősorban a gyakorlati életben, az iparban használatos szavait és kifejezéseit tartalmazza. A kettő "ötvözete" a tudományos és műszaki szótár, amely a két összekapcsolódó és egymást kiegészítő terület terminológiáját tartalmazza. A tudományos, a műszaki, és a műszaki-tudományos szótárak szinkron szótárak, és típusuknál fogva archaizmusokat ritkán tartalmaznak, neologizmusokat viszont gyakran. A lexikográfia korunk nyelvezetét viszonylag pontosan képes leírni, a neologizmusok megjelenését azonban a purizmus gyakran helyteleníti. Purizmusról nemcsak a más nyelvekből átvett szavak, hanem a nyelv "nemkívánatos" szavainak esetében is beszélhetünk. Különösen az olasz nyelvterületre jellemző a tiszta nyelvre való törekvés - újra és újra megpróbálják a szakterminológiákat megtisztítani az idegen elemektől, valamint a regionális és dialektális lexikától. A nyelvészeti norma azonban nem a társadalmi norma visszatükrözése, a szótáríró feladata pedig a terminológia pontos lejegyzése. (Kivéve a kimondottan purista célzatú - pl. magyarító - szótárakat.)