Marina Cvetajeva versei

Száztizenöt éve, 1892. szeptember 26-án született, hatvanhat évvel ezelőtt, 1941. augusztus 31-én lett öngyilkos Marina Cvetajeva, az orosz avantgárd, az Ezüstkor egyik legnagyobb költője. Szenvedésekkel és tragédiákkal teli, hányatott életének első szakaszában Rilke, Paszternak, Mandelstam hódolt tehetsége előtt, majdnem két évtizednyi önkéntes, prágai és párizsi száműzetése alatt a hivatalos körök és irodalmi klikkek többnyire agyonhallgatták, akárcsak a halálát követő két évtized során odahaza. A Szovjetunióban csak az 1960-as évek elején jelenhetett meg az első válogatott verseskötete, paradox módon jórészt annak az Ilja Ehrenburgnak a közbenjárására, aki Cvetajeva költészetének egyik csúcsát, a Versek Blokhoz ciklust haláláig nem volt képes megérteni. Ez a kötet és a későbbi válogatások azután nemcsak orosz költők egész sorát bűvölték el Rozsgyesztvenszkijtől és Bella Ahmadulinától Brodszkijig, hanem olvasók millióit is. Ám Cvetajeva költészetének sokszínűségét csak az 1990-es évek közepén fedezhette fel az orosz közönség, amikor végre publikálták az eddig legteljesebbnek mondható életművet, hét kötetben. Azóta Cvetajeva reneszánszát éli, szerelmi, hazafias és tájlírája a legkülönfélébb tematikus kiadványokban lát napvilágot, Sosztakovics 1973-as szvitje után (Hat Marina Cvetajeva-vers) újabban a népszerű előadónő, Jelena Frolova zenésítette meg sok költeményét. Mostani válogatásunkban helyet kapott számos, eddig magyarul nem ismert mű, így az orosz polgárháború másik oldalát, a ritkán megverselt "fehéreket" ábrázoló "Hattyúk tábora" sorozat darabjai, de más fontos költemények is, főleg az 1910-es és 20-as évek termékeny időszakából, például a "Kihűl két nap - ó, Uram, irgalom!...", a "Szürkületen halok én meg, igaz! Melyiken...", "Az ország", "A haza", vagy éppen a teljes Asztal ciklus és a Versek Csehországhoz megrendítő darabja, a "Szeretetem, dühöm...".