Látogatásod során cookie-kat használunk, amelyek segítenek számunkra testreszabott tartalmat és hirdetéseket megjeleníteni, személyes információkat azonban nem tárolnak. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k használatát. További információ itt »
"Egy példát is szeretnék mondani arra, hogyan lehet másként olvasni, értéket másként menteni. 2008 márciusában rendeztünk egy negyvennyolc órás felolvasást annak emlékére, hogy Széchenyi István Szombathelyen érettségizett 200 éve. Megdöbbentett bennünket, hogy a hangos, közösségi olvasás milyen hatással lehet az emberre. Elmentünk Döblingbe, ott ült a buszon negyvennyolc főiskolás és egyetemista -18 óra 48 perckor kezdtük természetesen...-, és negyvennyolc órán keresztül folyamatosan olvastunk hangosan - felváltva, 2-3 percnyi részleteket, főleg reformkori magyar szövegekből. Sopronban és Kőszegen aludtunk, így érkeztük Szombathelyre, ahol a városi ünnepség részei voltunk, végül pedig Széchenyi emléktáblájánál fejeztük be azzal, hogy felolvastuk a negyvennyolc tanár, kolléga és diák nevét, akik részt vettek ebben a gyönyörűségben. Katartikus élmény volt, szakmailag is rádöbbentett arra, hogy ez is egy úgymond "menekülési útvonal", mert a kreatív íráson, a drámapedagógián keresztül a hangos közösségi olvasásig sok-sok menekülési útvonal lehetséges -ma még legalábbis- az irodalommal foglalkozók számára." (a Szerző)
Épp nincs olyan üzlet, vagy webáruház a globalplazán, ahol ez a termék kapható. Lent mutatjuk a nagyon hasonló termékeket, nézd meg:
"Egy példát is szeretnék mondani arra, hogyan lehet másként olvasni, értéket másként menteni. 2008 márciusában rendeztünk egy negyvennyolc órás felolvasást annak emlékére, hogy Széchenyi István Szombathelyen érettségizett 200 éve. Megdöbbentett bennünket, hogy a hangos, közösségi olvasás milyen hatással lehet az emberre. Elmentünk Döblingbe, ott ült a buszon negyvennyolc főiskolás és egyetemista -18 óra 48 perckor kezdtük természetesen...-, és negyvennyolc órán keresztül folyamatosan olvastunk hangosan - felváltva, 2-3 percnyi részleteket, főleg reformkori magyar szövegekből. Sopronban és Kőszegen aludtunk, így érkeztük Szombathelyre, ahol a városi ünnepség részei voltunk, végül pedig Széchenyi emléktáblájánál fejeztük be azzal, hogy felolvastuk a negyvennyolc tanár, kolléga és diák nevét, akik részt vettek ebben a gyönyörűségben. Katartikus élmény volt, szakmailag is rádöbbentett arra, hogy ez is egy úgymond "menekülési útvonal", mert a kreatív íráson, a drámapedagógián keresztül a hangos közösségi olvasásig sok-sok menekülési útvonal lehetséges -ma még legalábbis- az irodalommal foglalkozók számára." (a Szerző)