Mindenre emlékszem! jellemzők
"(...) Mondhatnánk e háborús korban, hogy írásait mindig áthatja az élet eleven lüktetésének elbűvölt tisztelete. Amikor tükrét foncsorozza huncut mosollyal arcán, mindig a megértés és megértetés szándéka vezeti. S ha arcunk elé tartjuk könyvét, magunkra ismerünk benne. Ő pedig, reméljük, még sokáig üldögél ama kávéházi asztalnál, fogadva vendégeit, olvasóit, barátait a következő szavakkal: "Van szelencém."
Mert Szilágyi szelencéjéből szárnyas alakok bújnak elő nap, mint nap, és arra figyelmeztetnek bennünket, hogy álljunk meg egy pillanatra a pesti forgatagban, és nevessünk vagy sírjunk önfeledten, mert oly szép, oly groteszk, oly vidám és oly tragikus egyszersmind ez az egyszeri és megismételhetetlen élet." (Modor Ádám)
Mert Szilágyi szelencéjéből szárnyas alakok bújnak elő nap, mint nap, és arra figyelmeztetnek bennünket, hogy álljunk meg egy pillanatra a pesti forgatagban, és nevessünk vagy sírjunk önfeledten, mert oly szép, oly groteszk, oly vidám és oly tragikus egyszersmind ez az egyszeri és megismételhetetlen élet." (Modor Ádám)
