NAPLÓ 1984-1989.

Soha nem nyitom fel régebben megjelent könyveim,de mostvalamit kerestem az 1943-44-es Naplókötetben,és váratlanul a következő sorokat olvastam: Negyvenhárom évet éltem eddig, és ha még egyszer ennyi időn át élek? És nyolcvanhat leszek? Többet tudok majd? Boldogabb leszek? Biztosabbat gyanítok Istenről, emberekről, természetről és természetfölöttiről? Nem hiszem: A tapasztaláshoz idő kell, de az idő bizonyos megismerésen túl nem mélyíti a tapasztalást. Egyszerűen öregebb leszek, sem több, sem kevesebb. A sorok különösen konganak át 43-ból, amikor a könyvet kinyomtatták, 85-be, amikor most olvasom. A kérdésből valóság lett, a 86-ot egy év híján megéltem. És nem tudok többet. Inkább csak kapargatom össze, amit negyvenhárom év előtt már tudtam, de közben elhullajtottam, elfeledtem.