Ne féljünk mások könnyeitől

"Fogalmam sincs, mit is mondhatnék..." Legtöbbünknek valódi gondot okoz, hogy hogyan közeledjünk a gyászolókhoz. Félünk, hátha rosszul csinálunk valamit, hogy nem találjuk a helyzethez illő szavakat. Hogyan köszönjünk a kolléganőnknek, aki a férje halála után újra munkába áll? Hogyan viselkedjünk a szomszédunkkal, akinek nemrég halt meg a fia? Mihez kezdjünk, ha ismerősünk állandóan a halott gyerekéről szeretne beszélni? Ami magától értetődik, az az, hogy mindig hallgassuk meg a gyászolót, mutassunk érdeklődést az elhunyt iránt. Merjünk kérdéseket feltenni, ha valaki sírva közli velünk: "Nem is tudom, mit kéne tennem, hogy kibírjam az életet." Soha ne hagyjuk magukra a gyászolókat!
Gyászterapeutáknak, szociális és egészségügyi területen dolgozóknak, és mindazoknak, akik többet szeretnének tudni arról, hogy mi az, amivel valóban segíthetnek gyászoló embertársaiknak nehéz helyzetükben.