Név és környezet viszonya a létesítménynevekben

A kötet a helynevek egy csoportját, különféle objektumok, épületek, építmények neveit vizsgálja az elnevező és az elnevezett valóság viszonylatában, mégis nyelvészeti megközelítésben. A létesítménynevek a helyneveknek egy kevésbé feltárt, ugyanakkor az utóbbi évszázadok helynévrendszerében egyre nagyobb részesedést kérő altípusát képezik, melyek az élet egész területét átfogják (a lakásul szolgálóktól kezdve a gazdasági létesítményeken át a mesterséges vízrajzi, közlekedési építményekig és a temetőkig). Jelenkori jelentőségük arra késztet bennünket, hogy a rajtuk keresztül a névtan különböző ágaiban és az alkalmazott névtudományban is jelentkező feladatokra megoldásokat találjunk.
Jelen tanulmány a névfajta nyelvi megközelítésének funkcionális-szemantikai oldalát mutatja be, a tulajdonnevek névrészeinek elsősorban a név és környezet viszonyában betöltött szerepére helyezi a hangsúlyt (megnevezve a hely fajtáját - Jégfogó, Halálkanyar, Törkölysütő, valamely tulajdonságát - Kocka/házak, Borhordó út, Szentképes lénia, konvencionális vagy emlékeztető elemet - Hazavárlak pince, József-akna vagy magán hordozva valamely más nyelvű közösségben keletkezett, címkeként használt idegen nevet - Művé, Vihony).
Az elemzés alapja a szerző eddig még nem publikált, a Fejér megyei Mór környékének több ezer helynevét bemutató adatbázisa.