,,Szeretem nézni az emberek arcát, hallani a nevetésüket, kapcsolatba kerülni közülük a lehető legtöbbel. Egyszer, egy műsorom végén, amikor kigyúltak a fények, megpillantottam egy tizennégy év körüli lányt a családja körében. Szerettem volna mesélni neki az életemről, a természetről és a harmóniáról. Figyelmeztetni akartam, hogy szeresse az életet. El akartam neki mondani, hogy szeressen, hogy testének minden izmával harcoljon a kétségbeesés, a gyűlölködés és a mohóság ellen. Mesélni szerettem volna neki mindazokról a csodálatos lehetőségekről, amelyeket az élet adhat, ha hiszünk benne.Nem lépheted át a saját árnyákodat - tartja a mondás. Pedig nem így van. Én átléptem.Nincs lehetetlen!,,