A regény főhősnője a vad, zabolátlan Dorota, aki éppen börtönbüntetését tölti, csak nem a börtönben, hanem egy apácarend szeretetotthonában, ahol idős, magatehetetlen betegeket gondoznak. Dorotát azért ítélték el, mert egészen kicsi korától lop, mint a szarka. Nem mintha rászorulna, csak egyszerűen muszáj lopnia és megbotránkoztatnia az embereket. Dorotában egy másik kényszer is munkál, az éneklés, merthogy éjjel-nappal énekel, csodálatosan, zabolátlanul, úgy, ahogyan él. Ám amikor elérkezik a várva várt pillanat, mikor végre tehetségét bizonyítandó, Dorota a mindent elsöprő, magával ragadó zene szárnyán az ünneplő közönség előtt a magasba emelkedik, egyszerre csak rádöbben, hogy bár sikerült, elérte, amit akart, már nem vágyik karierre, hírnévre, mert fontosabb dolga van a világban...