Látogatásod során cookie-kat használunk, amelyek segítenek számunkra testreszabott tartalmat és hirdetéseket megjeleníteni, személyes információkat azonban nem tárolnak. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k használatát. További információ itt »
E könyvben az olvasó bő válogatást talál abból a daltömegből, mely a jó fél évszázad előtti magyar társadalomnak még közös dalkészlete volt. Műfajilag osztályozatlan, minőségileg rangsorolatlan szájhagyományos dalok vannak itt együtt - könyvünk ezért kapta az egyszavas Nótáskönyv címet. A többnyire időtöltéshez, mulatáshoz, "nótázáshoz" használt dalokat szoktuk a mindennapi beszédben "dal" helyett "nótá"-nak mondani. A 19. század elején nótának - idegen táncoktól való megkülönböztetésül: magyar nótának - a hangszeres verbunkos darabokat nevezték. A század közepétől a népes dal lett e megnevezés örököse. Ezzel együtt a népszokáshoz szorosan nem kötött népdalokra is hamarosan ráragadt a nóta megjelölés. A dalok így együtt - azonos szinten bemutatva - azt a természetes sokféleséget képviselik, melyben az utolsó dalos korszak magyar nyelvű lakosságának nagyjából megegyező közös daligénye fejeződik ki. Vannak e dalok között régiek és újabbak, szépek és kevésbé szépek, ízlésesek és kevésbé ízlésesek, sikerültek és kevésbé sikerültek, vannak parasztiak, és polgáriak. Ilyen együttesben a művészileg alig értékelhető darab is helyén van, felértékelődik.
Épp nincs olyan üzlet, vagy webáruház a globalplazán, ahol ez a termék kapható. Lent mutatjuk a nagyon hasonló termékeket, nézd meg:
E könyvben az olvasó bő válogatást talál abból a daltömegből, mely a jó fél évszázad előtti magyar társadalomnak még közös dalkészlete volt. Műfajilag osztályozatlan, minőségileg rangsorolatlan szájhagyományos dalok vannak itt együtt - könyvünk ezért kapta az egyszavas Nótáskönyv címet. A többnyire időtöltéshez, mulatáshoz, "nótázáshoz" használt dalokat szoktuk a mindennapi beszédben "dal" helyett "nótá"-nak mondani. A 19. század elején nótának - idegen táncoktól való megkülönböztetésül: magyar nótának - a hangszeres verbunkos darabokat nevezték. A század közepétől a népes dal lett e megnevezés örököse. Ezzel együtt a népszokáshoz szorosan nem kötött népdalokra is hamarosan ráragadt a nóta megjelölés. A dalok így együtt - azonos szinten bemutatva - azt a természetes sokféleséget képviselik, melyben az utolsó dalos korszak magyar nyelvű lakosságának nagyjából megegyező közös daligénye fejeződik ki. Vannak e dalok között régiek és újabbak, szépek és kevésbé szépek, ízlésesek és kevésbé ízlésesek, sikerültek és kevésbé sikerültek, vannak parasztiak, és polgáriak. Ilyen együttesben a művészileg alig értékelhető darab is helyén van, felértékelődik.