Orr

Nagy Sebestyén negyvenes évei elején járó férfi. Akár még sikeresnek is mondható: jómódban él, kellemes munkája van, sokat utazik, felesége egy társasági lap főszerkesztője. Egy napon éppen külföldről tart hazafelé, amikor kocsija megcsúszik az autópályán. A balesetet apróbb sérülésekkel megússza, néhány hét múlva azonban furcsa rohamok törnek rá: a szaglása hihetetlenül érzékennyé válik, megérzi az addig rejtőző szagokat, olvasni tud az illatokból, nyomasztó titkok tudója lesz. A vágy, a bűn, a félelem, a hűtlenség illatát éppúgy felismeri, mint a repülőgéprobbantó terroristáét. Ám a rendkívüli képesség önmagában kevés lenne hozzá, hogy a látszatok, a szeretetlenség, az elkopott emberi viszonyok szomorú rutinjában élő férfi életét megváltoztassa: de ott van a vég, a krimibe illő, kiszaglászott vég!
Réz András szagregénye napjainkban játszódik, s a történet akár valóságos is lehetne. Nem az. Ahogy a szereplői sem azok, bármennyire is ismerősnek tűnjenek az utcáról, a munkahelyről, a médiából. S ennek a kijelentésnek, mint majd az olvasó látni fogja, itt valóban funkciója van.