Öttorony

A könyv, amelyet az olvasó a kezében tart, a pécsi irodalmi műveltség történetét beszéli el a kezdetektől a huszadik századig. A fejezetek rendjét a történeti kronológia mellett a város szellemiségét meghatározó, kultúrateremtő intézmények kialakulása és működése határozza meg. A 11. században megalapított püspökség, a középkori egyetem, a 18. században létrehozott könyvtár, majd a polgári korszakban megszülető sajtó és színház alkotja azt az öt intézményből álló struktúrát -erre utal a könyv címe-, amely a Pécsett megszületett, illetve a várossal kapcsolatos szövegek szellemi hátterét és gyakorlati feltételeit alkotja.
A könyvben elbeszélt történet 1009-ben kezdődik, amikor Szent István megalapította a pécsi püspökséget, és a 20. század első harmadának avantgárd jelenségeiig ível. A szerző figyelme az irodalmi műveltséget alkotó -több nyelven megszületett- szövegek tág körére terjed ki. Az olvasó a könyv első részében megismeri a pécsi irodalmi műveltség alakulását az egyik első magyarországi író, Mór püspök tevékenységétől Janus Pannoniuson és Szatmári György püspök írói körének munkásságán át a könyvtáralapító Klimo Györgyig. A könyv második része a polgári korszak pécsi irodalmát és műveltségét vizsgálja a reformkortól a pécsi modernek gazdag munkásságáig.
A munka úttörő vállalkozás, amely széles körű könyvtári és levéltári forráskutatáson alapul, és rendszerbe foglalja a korábbi részkutatások eredményeit. E hiánypótló mű a tudományos igényt olvasmányos előadással társítja, ezért a szélesebb olvasóközönség érdeklődésére is számot tarthat.