Özvegy és leánya

A regény központi hőse özvegy Tarnóczyné, akiben a vallási fanatizmus párosul a birtokszerző szenvedéllyel. Szívtelensége, kegyetlensége, pusztító indulata valóságos szörnyeteggé növeszti. Gyűlölettől fűtött alakja a legnagyobb tragédiák végzetes hőseit idézi. Az eszközeiben nem válogatós Tarnóczyné ádáz harcot kezd a Mikes család birtokaiért, s emiatt boldogtalanná teszi leányát, Sárát is, aki Mikes János iránt gyulladt szerelemre. A démonivá lett özvegy embertelen szándékai végül önmaga ellen fordulnak. Meggyötört áldozatokon áttipró útja saját pusztulásához, s leánya öngyilkosságához vezet. Az ifjú szerelmesek alakja némileg elnagyoltabb és halványabb Tarnóczyné alakjához képest. A Kemény által végzetszerűnek érzett sors áldozatai mindketten. Mikes János tragikus vétsége, hogy öccse számára elrabolja Tarnóczy Sárát, akiben felismeri rég nem látott szerelmét, mégis lemond róla. Sára tragédiája, hogy úgy hiszi: Mikes János számára rabolják el.
A regény bővelkedik a romantikus történetek váratlan fordulataiban: leányrablás, beteljesületlen szerelem, intrikák, párbaj, öngyilkosság, rendkívüli halál szerepel benne. A romantikus hagyományok azonban realista elemzőkészséggel párosulnak. A szerző kivételes lélekábrázoló készsége, a lelki motiválások erőssége ebben a művében is megmutatkozik. A szorongató végzetfilozófia végkicsengésében komorrá teszi ugyan, de kétségtelen művészi értékei a mai olvasót is fogva tartják.