POLITIKAI ELITÉLT KERESTETIK

Az 1945-ös rendszerváltást követő koalíciós időszak és a szocialista kor börtönvi-szonyairól viszonylag sokat, de egyben igen keveset tudunk. Ha a kommunista ha-talmi harcok veszteseként börtönbe zárt Marosántól a halálra ítélt 56-os Obersovszkyig a visszaemlékezések széles skáláját vagy az újságírók nyolcvanas évek-ben egyre szaporodó börtönriportjait tekintjük át, akkor sokat, de ha a magyar börtönvilág egészét átfogó munkákat keressük, keveset. Tamáska Péter könyve éppen azért hézagpótló, mert ha érhetően erősen koncentrál is az amp;amp;amp;#8217;56-os összefüg-gésekre, a politikai elítéltek sorsán túl kitér a köztörvényesek sajátos börtönvilágá-ra is, másrészt eljut egészen az 1990. évi közkegyelem taglalásáig. A szerző végső konklúziója az, hogy 1945-től 1990-ig a magyar társadalom másodszor futotta végig a Foucault-i, a feudális vérpad-korszaktól a polgári börtön-korszakig tartó utat. (Ezt az emberiség szerencsésebb, nyugati része csak egyszer kellett, hogy megjárja, a 18. század közepé