Portugál

Egressy érett drámaíróként robbant be a hazai irodalmi és színházi életbe. Színművei többnyire zárt, szűk terekben játszódnak; a kisközösségek tagjai boldogulni vágyó, érzékeny lelkű álmodozók. Az összezártság és egymásra utaltság nyomasztó légköréből menekülni próbálók számára az illúziók megmaradnak, a hősök azonban kudarcot vallanak.
A Szép Ernő-díjas író groteszk humora elevenséget, érzékenysége lírai felhangot kölcsönöz szövegeinek, amelyekben kíméletlen őszinteséggel vall mindannyiunkat foglalkoztató, titkos, bensőséges dilemmáinkról.
Egressy pompás figuráit mélyről fakadó szenvedélyek mozgatják: vágy, rajongás, szerelem, büszkeség, melankólia. Jellegzetesen közép-európai életüket reményvesztett, keserű tragikomédiaként élik, és kiderül az is, hogy amit távol, másban, máshol keresnek, valójában bennük lakik.