Züllötten élt, egy szerinte züllött hazában, amelyet úgy szeretett, amilyen volt, anyagi bőségével és erkölcsi aszályával; a züllésben pedig csöppet sem érezte rosszul magát. Önként választott kénköves úton ballagott, szívében nem volt félelem, lelkiösmeretében megbánás. Egyetlen igazi rokona Don Juan, a kárhozott lovag, aki borzalmas görcsök közt, de száraz szemmel szállt alá a pokolra. S azzal a fanyar gőggel, hogy csak intenie kellene, csak a kisujját kellene megmozdítania, s még az emésztő lángokban is akadna asszony, aki felajánlkozna helyette a kínokra. Cs. Szabó László