Régi könyvek, új csillagok

1572 novemberétől Európában éveken át a tudományos könyvkiadás kedvelt illusztrációja lett a csillagképpé vált mitológiai királyné képe. Miért kerülhetett a 16. század utolsó harmadának írói, teológusai, asztrológusai, filozófusai és csillagászai érdeklődésének középpontjába a Tejút mentén feltűnő, W betűre hasonlító jellegzetes csillagkép? Ha arra a lehetetlen feladatra vállalkoznánk, hogy két szóval foglaljuk össze a 16. század tudománytörténetét, két évszámot: az 1543-at és az 1572-t választhatnánk. A két évszám két "megjelenés"-t takar, melyek teljesen felforgatták a hagyományos (antik-középkor) kozmoszról alkotott elképzeléseket. Az első évszám egy könyv, Kopernikusz korszakos munkájának megjelenése az égi pályák körforgásáról, amely alapvetően változtatta meg a század tudósainak gondolkozását az égi mozgásokról. A másik "megjelenés" egy új csillag feltűnése az égbolton, amely mindenki számára látható volt.
Témáját tekintve a könyv határeset: a régi magyar irodalom csillagászati emlékeivel, valós és fiktív égi jelenségek magyarországi interpretációjával, illetve a különböző 16. századi kozmoszelméletekkel (Kopernikusz, Tycho és Kepler) és ezek hazai, kora újkori recepciójával foglalkozik.