Egyvalamitől mindenképpen óvakodnia kellene mindenszakmai véleménynyilvánításnak: a szakmai gőgtől, attól az attitűdtől, hogy a bukaresti, a budapesti és a mi politikusainkhoz hasonlóan infantilizáljuk, lekezeljük a magyar közösségek reális érdekeit, igényeit, értékeit. Nincs bántóbb, mint hogy a kisebbséget kiskorúként kezeljék. Alig volt például érzékelhető aszakmai hozzájárulás ahhoz, hogy tartalmassá váljanak az autonómia-fogalmak, az autonómiaigények. Inkább azt sikerült elhitetni, hogy az autonómia az integráció alternatívája, és mint ilyen, akadálya minden fajta integrációnak. Holott nyilvánvaló, hogy az autonómia feltétele az integrációnak: integrálódni csak autonóm ember, autonóm közösség képes, egyébként az autonómiával együtt emberi, közösségi méltóságáról mond le. A regionális, területi autonómia pedig valóban alternatíva is: a belső gyarmati státus alternatívája.