RÉSZBEN AZ EGÉSZ

amp;quot;FogadásHiába hangoztatta csökönyösen az ellenkezőjét: a huszadik század, miközben földúlt s megalázott számos régi hitet, azelőtt öröknek vélt értéket, a hamis határnélküliségről harsogva a tetszelgésben csakugyan nem ismert határt. Megcsodálhattuk színpadiasságát. Hogy hatalmai micsoda képmutató módon sóhajtoznak a szabadság, a szeretet, a szépség, az igazság eredeti értékei után. E század, rettenetes paradoxonjainak gyarapításaként, egy új rend, az álcázott káosz új rendje alatt próbálta feloldani ellentmondásait. A testvériség, sugdossa folyvást valami szellem, minden vihart kibékít. A testvériség szelleme már csak ilyen; vagy kiforr, vagy nem. De vajon a nem éppen becses (Camus szerint: aljas) század számolt-e ígéreteinek kétes súlyával és áthidalhatatlan ellentéteivel? Számolt-e; míg módszeresen diszkvalifikálta, amit egyébként története körének egy más pontján oly makacsul létrehozni kívánt: a nagyszerűt, a tiszteletre méltót. Nohát igen: a huszadik századnak is két arca van. S