Rilke világa jellemzők
Nézd, a virágok hívek e földi világhoz, bárha a sorsuk sors töredéke marad – , ámde ki tudja? Ha mind hervadva leáldoz,, nem borusak - mi vagyunk borulat., , Minden szállna. S lehúzzuk, mindnek a terhe, és nehezéke mi, így érzünk örömöt;, ó, a tanításunk mint őrli a tárgyakat egyre,, s gyermeki létük boldog, örök. , Egyszer aludnék mélyen az ember a tárgyak, közt, velük együtt –: ó, milyen áldott,, könnyü lehetne az ébredése, a másnap. , Vissza se térne talán; s dícsérve szünetlen, zengenék őt, aki megtért, s mint a virágok, – halk hugai – most szunnyad a réti szelekben.
