ROMÁNCOK jellemzők

Luis de Góngora (1561–1627) a spanyol barokk óriása, a róla gongorismónak vagy culteranismónak elnevezett irodalmi irányzat legnagyobb alakja. Bonyolult és nehéz költő, akit az ész és a tudatalatti útján kell követni, a metaforák megújítója, a közvetett, mitologikus utalások halmozója. Felszentelt pap, akit fölöttese megrótt, hogy egyházi személyhez méltatlan életet él, profán dalokat ír és bikaviadalokat látogat. Morózus öreg, akinek a feje fölül még a házát is megveszi vetélytársa, és otthonából ki kell költöznie. Kártyázó, szerencsejátékokat kedvelő, színészekkel mulatozó, utazgató, kalandokat kedvelő, nőket hajkurászó bohém.Mindez Góngora volt, akinek románcaiból bőséges válogatást olvashat ebben a kötetben az érdeklődő. A jegyzetek mini-esszék, a nehezen érthető románcok hátterét világítják meg, a bevezető tanulmány pedig Góngora személyiségét villantja fel, elemzi a románcaiban megvalósított művészi újat, érthetővé teszi képalkotó módszerét, amelyet ma már a modern költészet előz