Rondó a vadonban

"Az írókat, költőket és képzőművészeket egyesítő művészeti társulás 1987 szeptemberében jött lére. A társaság tagjait azonos szemlélet, az irodalom szerepének hasonló felfogása tartja össze: vallják és vállalják Nagy Lajos szellemi örökségét, a realista alkotómódot, a kritikai hangvételt és a társadalmi problémák iránti fogékonyságot. A közösség fontosnak tartja, hogy időről időre megmutatkozzék az olvasók előtt: hogyan és mit alkotnak az együtt töltött és egymást formáló időben. A megmutatkozás egyik legfontosabb -mert maradandó- eszköze a közös kötet, az antológia. A társaság eddig nyolc antológiát jelentetett meg, ezek sorrendben: Látkép a hegyről (1989), Honnan, hová? (1992), Magyarnak számkivetve (1995), Mert erősebb a dal (1997), Harc és játszma (1998), Kísértet és kelmeminta (2000), Morfondírozások kora (2004), Az esti tűznél találkozunk (2007).
Jelen kötet a társaság kilencedik vállalkozása arra, hogy megmérettessék: a korunkban egymás mellett élő sokféle irányzat, irodalmi stílus, szemléletmód mellett milyen értékeket tud felmutatni, milyen hatékonysággal képes válaszolni az országot, továbbmenve az egész emberiséget izgalomban tartó kérdésekre.
A címlapot díszítő alkotás Frans Floris XVI. századi flamand mester képe, amely a Hét szabad művészetet jeleníti meg békés alkotó és nevelő-tanító munka közben. Ez lenne a mi ideálunk életmódunkról, elképzelésünk arról, hogy együttesen hozhassunk létre műveket egy hasonló gondolkodó, fiatalabb generációval. A körülményeink még nem olyanok, hogy a Hét szabad művészet virágozzék alkotóműhelyeinkben, de vágyunk arra, hogy a Vad vadonban is a szépségről, szabadságról, a tágas természetről énekelhessünk Rondókat és más, gyönyörűséget, örömet szerző, tiszta énekeket." (Szepes Erika)