SCINTILLA

- Mándy Stefánia életműve a csend labirintusában született. Művészetének érvényesítése ürügyén soha nem volt hajlandó olyan külső illeszkedésre, amely mondandóit pontatlan ideológiai szférába terelhette volna. Az Abszolutum költőjeként nem a közeli dolgokra, hanem távoliakra szegezi tekintetét, nem előre akar hatolni részleges élmények rögzítése közben, hanem találni egy pontot, amely minden tapasztalat középpontja lehet. A közép kifejezés verseinek egyik legfontosabb szava. Lírájában kívülről a világ tükröződik, belülről a felmagasodó ember. Verseinek alanya mintha öröktől fogva létezne, nincsen kezdete és vége, ásványi mélységekből szól és archaikus szóejtéssel. A versek mögött a szabadságát őrző ember végzi szerény és büszke szertartásait. Nem birtokba venni akarja a világot, hanem valamely függőleges szakralitásra figyelmeztetni. (Báthori Csaba)